Az Egymásra hangolva cikk folytatásaként megismerkedünk a tükörneuronokkal, és azok szerepével; mikor figyelhető meg működésük, mi közük az érzelmekhez, illetve kitérünk arra is, hogy a Testidő alkalmain hogyan használjuk őket.
Tudatosan vagy akár tudattalanul testünk rengeteg beérkező információra reagál, melyek között a legfontosabbak az emberek közti interakciókból származnak. Talán nem is olyan egyértelmű, de a másokkal való testi és érzelmi összehangolódás képessége abban segít minket, hogy jobban megértessük magunkat, jobban megértsenek minket.
Volt már olyan élményed, hogy nevetni látsz valakit, és önkéntelenül mosolyra húzódik a szád? Vagy amikor valakivel, akit jól ismersz, szinte egyszerre lépsz?
Ez az összehangolódás egy komplex folyamat, amiben fontos szerepet játszanak a már említett tükörneuronok. Ezek olyan idegsejtek az agyban, amik akkor lépnek működésbe, amikor egy cselekvést hajtunk végre. A tükörneuronok azonban tudnak valami mást is: akkor is működnek, amikor csak látunk egy bizonyos cselekvést végbemenni. Nagyszerű hétköznapi példa erre a kisgyermek etetése, amikor a felnőtt szinte ösztönösen kinyitja a száját, így késztetve utánzásra a gyermeket. Ami ezeknek az idegsejteknek igazán különleges tulajdonságuk, hogy aktiválódásukhoz nincs szükségük arra, hogy a teljes mozdulatot lássuk. Elég nekik, ha valami utal a cselekvésre, a zaja, vagy már csak annyi, hogy beszéljünk magáról a cselekvésről.
Tehát nemcsak mások cselekvésének megfigyelése, hanem ennek bármilyen észlelése aktiválhatja agyunk tükörneuronjait.
A tükörneuronok nagy része annak az agyi területnek a közelében helyezkedik el, ami a beszédet, mozgást, cselekvési szándékot irányítja. A tükörneuronok titka abban rejlik, hogy bár csak nagyon kis különbséggel (csak 100-200 milliszekundummal), de a cselekvést irányító sejtek már azelőtt aktiválódnak, hogy az úgynevezett motoros mozgató neuronok végrehajtanák a cselekvést.
Ez mit jelent? Azt, hogy agyunk már azelőtt észleli, jelzi, hogy végrehajtotta a cselekvést, mielőtt azt valóban végrehajtottuk volna! Ezért van az, hogy egy adott tevékenységnek pusztán a szimulációja agyi aktivitás szempontjából ugyanolyan, mintha magát a tevékenységet hajtottuk volna végre.
A tükörneuronok azonban nemcsak az utánzásban, hanem a szándékok megfejtésében is segítenek minket. Továbbadják az érzelmeket, segítik, hogy a másikat megérezzük: érzéseit, mozdulatait, érzékeléseit, érzelmeit minél pontosabban észleljük. Az érzelmek átvételének képessége a túlélésben segítette az embert: például ahhoz, hogy egy vadászó törzs tagjai tudják, hogy veszély van, elég volt megpillantaniuk a veszélyforrást beazonosító társuk arcát: az ő félelmet sugárzó arcát megpillantva társai azonnal tudták, hogy futni kell. A félelem észlelésének folyamata a másodperc töredéke, 33 millimásodperc alatt megy végbe, olyan gyorsan, hogy szinte nem is tudatos. Tehát a tükörneuronok a társas működésben segítenek minket.
fotó: Gál Lívia
Az érzelmek: hogyan is zajlik az észlelési folyamat, ami testi szinten változást generál bennünk?
Nézőként észleljük a másik érzelmi állapotát, aztán ideghálózatunk leképezi, azaz szimulálja ezt a mentális állapotot. Ezt követően változás történik fiziológiai szinten bennünk, például az izmok aktivitásában, amit a megfigyelőként észre is vehetünk akár. Ha ismerősek számunkra ezek a változások, megnevezhetjük őket érzelmekként, például azt érzem, hogy most dühös vagyok, vagy szomorú vagyok, vagy épp mosolygok, mert vidám vagyok. Összefoglalva: érzések és gesztusok intuitív átvétele történik. Azzal, hogy idegi szinten átéljük amit a másik, hozzá hasonlóvá válunk, így tudunk az adott szituációra megfelelően reagálni. Az érzelmi átvétel a másik megértését mélyíti, hiszen belső élményünk lesz a másik ember érzelmi állapotáról.
Így nem is megértjük, hanem inkább megérezzük a másik személyt. Ez egy, spontánabb és személyesebb megélésre ad lehetőséget, tükröződik bennünk, amit a másik ember megél.
Megérzés és együttrezgés: hogyan dolgozunk a tükörneuronokkal?
Amikor kapcsolódunk másokkal, az lehetőséget ad arra, hogy spontán módon, ösztönösen fejezzük ki magunkat, illetve hogy mások így válaszolhassanak nekünk. A Testidő alkalmain a mozgáson, érintésen, ritmuson és téren keresztül történő spontán találkozások során élményeket szerzünk non-verbálisan saját testünkön keresztül. A fizikai, emocionális és mentális állapot integrációjaként jön létre az önkifejezésnek egy komplex, mégis spontán létrejövő formája. Ennek az állapotnak a létrejöttét segíti például a tükrözés nevű gyakorlat, amivel szoktunk dolgozni. Lényege, hogy két fél utánozza egymás mozgását, miközben törekednek arra, hogy együtt hozzák létre a mozdulatokat, így elmosódik a határ utánzó és utánzott között. Ekkor létrejöhet az az állapot, amelyben a teljes figyelem megteremti a szinkronicitást, az egymásra hangoltság állapotát. A találkozás egy magasabb szinten jön létre, mivel a résztvevők folytonos reaktivitással mozognak, egyszerre utánozzák egymást és egyszerre irányítanak. Egy-egy ilyen találkozás során a felek a mozgáson keresztül személyes érzelmeiket is átadják, így jobban megérthetik egymást, közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Felhasznált irodalmak:
Bauer, J. (2012). Miért érzem azt, amit te? Ösztönös kommunikáció és a tükör neuronok titka. Budapest: Ursus Libris.
Goleman, D. (2006). Társas intelligencia. Budapest: Libri Kiadó.
McGarrey, L. M., & Russo, F. A. (2011). Mirroring in dance/movement therapy: Potential mechanisms behind empathy enhancement. The Arts in Psychotherapy, 38(1), 178-84.
Sonkin, D. (2016). Is this you or me that I am feeling? Emotion contagion in close relationships. Elérhető: http://www.danielsonkin.com/articles/emotion_contagion.html