Testidő - önismeret blog - Titokzatos tér és idő

„Az idő – ha van –
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.”
(Fodor Ákos)

A Testidő önismereti csoportokban a tér és idő mozgásban megjelenő tartalmai segítséget nyújthatnak társas kapcsolataink, illetve önmagunk megértéséhez. De hogy pontosan hogyan vannak jelen ezen dimenziók életünkben, kötődéseinkben és miért érdemes velük aktívan dolgozni, arra választ lelhetünk a testünkkel való tudatosabb viszony kialakítása során.

Napjainkban az idő és tér jelentősége teljesen átalakult. A szupermodernitás tereiben, a nyüzsgő városok utcáin, a tömegközlekedés fásult monotonitásában mozdulataink, idői érzékelésünk nagy változásokon mentek keresztül. Fejlett világunkban a szubjektív térhasználatunk sokszor hektikus; a nagyvárosok közösségi közlekedésén a tömeg diktálta univerzális törvényszerűségeknek engedelmeskedve személyes terünk határai elmosódnak és mi elidegenedett testünkben végezzük az utazáshoz elengedhetetlen szekvenciák rituáléját. Máskor egy vírus hatására veszítjük el a kontrollt a mozdulataink felett, otthonunkba zárva a tér beszűkül, az utcára kilépve viszont a személyközi távolságtartás szabályainak betartásával igyekszünk navigálni az emberek között. Időérzékelésünkkel is mintha megszakadt volna a kapcsolat; hétköznapjaink szokásos ritmusában elvész a tudatos pillanat élvezete, határidők, „meetingek”, oszthatatlan menetrendek által szabályozva az idő kicsúszik kezeink közül és mi csak robotolunk szüntelenül nap nap után.

Térközszabályozás a tömegközlelekésen

Hová tűnt a spontaneitás? A külső és belső tereinkben rejlő szabadság? S hogyan tudnánk személyes időélményünket megteremteni és eközben harmóniába hozni a közösség kollektív időtapasztalatával?

A mozgás-és táncterápia, valamint a Testidő önismereti csoportfolyamatokban ezek kulcsfontosságú tényezővé válnak. A mozgás, a tánc, az improvizáció az önkifejezésnek olyan eszközei, melyek szubjektív időt és teret hoznak létre, kialakítanak egy elvont szférát, melyben minden egyes szívdobbanásnak, lélegzetvételnek, apró mozdulatnak jelentősége van. Ezek együttesen, egyszerre lüktetve kereteket adnak a tevékenységnek, egyúttal összhangot teremtenek a benne résztvevő tagok között. A testtudati munka idődimenziójában képessé válhatunk arra, hogy a hagyományos mindennapi élet tempójától elszakadva lelassuljunk és megtapasztaljuk a relaxáció megnyugtató élményét, vagy éppen testünket vitalizálva felgyorsuljunk és aktív lendületet vigyünk a megszokott ritmusba. Együtt mozdulva énhatárainkat is tudatosítjuk, az improvizációs helyzetben a térbe belehelyezve önmagunkat ezen tér szabályozása, formálása a másokkal való kapcsolódás és az egyedüllét váltakozását adja.

Énhatárok – testhatárok

Az idő mozgást szül, sebességet, a tér tágulékony, bővíthető – ezek pedig ahogy a társadalmunkban nagy fontossággal bírnak és szociális kapcsolódási pontokat képeznek, úgy a terápiás csoportdinamikában is kiemelt jelentőséggel bírnak.

Hiszen ki ne emlékezne olyan esetre az elmúlt időszakból, amikor életünk különböző személyes tereiben az érintkezés során súrlódások alakultak ki, a privát szféra sérülést szenvedett?

átmeneti tér fogalma szerint az anya gyermeke számára egy átmeneti tárgy, a külső és belső valóság hatásán egyensúlyozó konstruktum, mely később a gyermek anyjától való eltávolodása során kiterjed és már, mint átmeneti tér, az alkotás, a játék terévé válik. Ez az átmeneti tér fontos a csecsemő és a gondozó kapcsolódásában, időbeli összehangoltságában különleges mintázatot teremt kettejük között. Ebben az átmeneti térben az interszubjektivitás fejlődik ki, a mozgásos önkifejezés, azaz egy jelentésadási folyamat, így tulajdonképpen a tér maga a másikkal összekötő közeg.

Ezt az interszubjektív teret használja ki a mozgás- és táncterápia és a Testidő önismereti módszer is, amikor lehetőséget teremt a csoporttagok együtt mozdulására, mely segít az én-kapcsoltság létrejöttében, az egymásra hangolódás momentumában pedig mintegy tükröt mutatva a tagok között a testi élménymegosztás tapasztalatát nyújtja.

A Testidő önismereti csoportok, a testorientált terápiás módszerek, valamint a mozgás-és táncterápiás csoportok élményvilágából tapasztalatot gyűjtve képesek lehetünk jobban tudatosítani saját belső és minket körülvevő emberek időbeli egységét, saját énhatárainkat és szabályozni társainkkal való térbeli kapcsolódásunkat és interakcióinkat. Felfedezhetjük továbbá, hogy mozgásunk kifejezése és megélése, valamint a testben átélhető tapasztalatok sokkal több élményt és tapasztalati lehetőséget rejtenek magukban, mint elsőre gondoltuk volna.