Élményanalízis Szilágyi Kinga tollából:

A vizsgaidőszak előtti nagy hajtás közepette volt szerencsénk kipróbálni Szamosi Judit Testidő önismereti módszerét. Enyhe túlzás nélkül jelentjük, hogy 90 perc felüdülésben volt részünk. Kezdésként a légzésünk mentén relaxáltunk, melynek révén testileg és lelkileg is megérkeztünk az alkalomra. Ezt követően közösen sétáltunk a térben, hogy egymásra hangolódjunk, és érzékeljük önmagunkat a csoport részeként is. Az egymásra hangolódást egy páros gyakorlat is fokozta.

A felgyorsult mindennapok ritkán adnak arra alkalmat, hogy befelé figyeljünk, akár érzéseinkre, akár testünkre. Véleményünk szerint a módszer egyik hatalmas előnye, hogy mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy azt kapja tőle, amire aktuálisan szüksége van. Közöttünk is voltak olyanok, akik semmi másra nem vágytak, minthogy egy hosszú és fárasztó nap után kikapcsolódjanak, míg mások önismereti élménnyel gazdagodtak, azáltal, hogy aktívan figyelték a testükben játszódó folyamatokat, illetve az ezekhez kapcsolódó érzéseiket.

Egyeseknek kihívást jelentett, hogy fel tudjanak oldódni, gátlások nélkül mozgásban legyenek, s mindez azt kívánta, hogy kilépjenek komfortzónájukból, feszegessék határjaikat. Ez abból adódik, hogy nehéz lehet mások előtt megnyilvánulni úgy, ahogy a hétköznapok során nem igazán szoktunk. Végül a csapatépítő hatása mellett sem mehetünk el, ugyanis a foglalkozás központjában nemcsak az „én”, hanem a „mi” is állt. Sajátélményt szerezhettünk arról, hogyan hatunk egy csoportra, s mások, hogyan hatnak ránk. Köszönjük Judit, hogy lehetőséget adtál nekünk arra, hogy 1,5 órára kiszakadjunk a mókuskerékből!